- Kicsim - szólt Olivér, miért van az hogy ahányszor így szólít Ő jut eszembe?!
* - Olyan tökéletes minden - szólt halkan Ya Ou Miközben fejét ölembe hajtotta míg én a padon ültem
- Igen, bárcsak örökké tartana - szóltam
- Kicsim, tudod hogy nem lehet - ennél a megjegyzésnél még több pillangó szállt fel a gyomromba. Nem vagytok még elegen?! Így is úgy repdesnek minden pillanatban hogy csak na.
- Kicsim?? - mosolyogtam rá
- Kicsim - mosolygott vissza tökéletes mosolyával*
- Anya, Anya!! - szólítgatott a kis fiam
- Igen Szívem?? - néztem rá
és elgondolkodtam, mi lenne ha Ő nem lenne??
* Itt sírok a szobámban és nem tudom hogy mondjam el neki. Hogy történhetett ez meg?! Csak 17 vagyok... Elfog hagyni, vagy azt mondja vetessem el. Melyik 18 éves srácnak kellene egy kis baba?! Hànynak?! Talán nem kéne elmondani, de joga van tudni.. Olyan nehéz. Felhívom.. - gondoltam magamban majd felvettem a telefont és tárcsáztam.
- Szia Kicsim - mondta és hallottam a hangján hogy mosolyog - épp akartalak hívni hogy találkozzunk a padnál - mondta boldogan
- Rendben beszélni szeretnék veled - mondtam hűvösen
- Maja, megijesztesz. Mi a baj?? - hangja teli volt aggodalommal
- Majd a padnál találkozunk 10 perc?? - kérdeztem
- Sietek - mondta és letette 10 perc múlva Ya Ou már ott ült a padon. Mikor meglátott felállt és megakart csókolni de én lehajtottam a fejemet
- Maja Kicsim mi történt u-ugye nem?? - kérdezte a fejét fogva
- Babánk lesz - motyogtam és tuti hogy nem értette
- Micsoda??
- Babát várok tőled - hajtottam le újra a fejem mire olyat tett amit nem vártam.. Megölelt - Y-Ya Ou?? - toltam el magamtól és a szemébe néztem - nem akarsz elhagyni?? - sütöttem le szemeim
- Jajj Majám, olyan kis butus vagy. Soha nem hagynám el azt a lányt akiért élek, és egy álmom vált valóra, azzal a lánnyal akit mindennél jobban szeretek babánk lesz - mosolyodott el mire érzéki csók csatába kezdtünk - és tudod mi legyen a neve ha kisfiú lesz?? - mosolygott bele csókunkba
- Na mi?? - kuncogtam
- Dávid - mosolygott tovább - igaz az kicsit érdekesen hangzik hogy Feng Dávid de akkor lesz Dávid Feng - mosolygott tovább mint a tejbe tök, nem akartam elrontani a kedvét hogy mi lesz ha kislány*
- Menjünk Pápába!!! - nézett rám kis cuki szemeivel, kisfiam ezzel felébresztve a gondolataimból,ahj.. akár csak az apját látnám. Amúgy a "Pápába" az annyit tesz hogy sétálni, csavarogni. Ez úgy jött neki hogy mikor megyünk valahova ketten és Oli itthon marad akkor integetünk neki hogy pápá Oli. Szóval ez innen jött.
- Indulhatunk is csak megnézem mit csinál Oli - mosolyogtam rá és elindultam a barátom felé aki a fürdőben volt. Ahogyan beléptem a fürdőbe megpillantottam a Szerelmem ahogyan a haját zselézi 1 szál boxerba.
- Öhm.. Indulhatunk?? - dőltem neki a falnak és mértem végig párom. Olyan tökéletes, bár nem helyettesíti azt az ürességet amit Ő hagyott maga után. Hihetetlen hogy 3 év után is eszembe jut, napi gyakorisággal, azt ígérte megkeres, vajon tényleg így lesz?? Vagy már nem is érdeklem?? Miért rajta jár az eszem miközben meg van mindenem ami kell... Majdnem.
- Persze Kicsim - mosolygott rám majd a derekamnál fogva magához húzott és érzékien megcsókolt, csókja teljesen más mit Ya Ou-é volt
- Pfujj - hallottam meg hátam mögül a kis gyerek hangot mire megfordultam és elmosolyodtam
- Nem tetszik Öcskös?? - mondta mosolyogva mire megnyalta a számat, mire furán néztem rá és elnevettem magam. Úgy szeretem Olivért hogy.. nagyon.
10 perc múlva kéz a kézben indultunk el sétálni Dávid meg előttünk. Olyan sok dolog történt eddig, és olyan gyorsan elrepült ez a 3 év, hogy nem is tudom hogy reagálnék rá ha feltűnne. De van egy olyan érzésem hogy még ma baj lesz. Bár bízom benne hogy nem. Már vagy félórája sétáltunk mikor bekövetkezett az amitől féltem...
- Maja?? - kérdezte mire a lábaim felmondták a szolgálatot...
Feng Ya Ou Ferenc szemszöge:
Szinte mindent kiderítettem, mindent bevetettem, meg van a telefon száma is csak ki van kapcsolva (már ha az az övé)... - gondoltam magamban miközben a cipőmet húztam és indultam kiszellőztetni a fejem - már amennyire Budapesten lehet -
Már vagy egy órája sétálgattam Pesten, olyannyira belemerültem gondolataimba hogy azt sem tudom hogy hol vagyok. Majd megpillantottam egy nagyon aranyos kisfiút - aki a fiam lehetne alig lehet 2 és fél éves - mögötte a szülei. Szülei?! MI VAN?! A-az ott M-Maja?? Nem nem lehet biztosan megártott a "friss" pesti levegő... De, semmi kétség az ott Maja és mellette a szőke.. a pasija... egyik felem boldog másik sír. Hogy miért?? Azt hittem megvár hát nem azt mondom hogy csalódtam mivel várható volt, de nem tudom.. A másik felem meg örül hogy látja, jól van és ahogyan látszik boldog is. Nem bírtam tovább rákérdeztem.
- Maja?? - mondtam ki nagy nehezen mire a lány összeesett
A szőke srác ösztönösen kapott utána és hál' Isten el is kapta így nem törte össze magát a kemény aszfalton. Ösztönösen oda léptem mellé és megnéztem a pulzusát, normális
- Be kell vinni a kórházba - mondtam miközben emeltem fel a földről, és a srác felém kapta fejét és idegesen méregetett
- Amúgy Te ki vagy?? - vágott értetlen fejet mire én pár perc gondolkodás után válaszoltam
- Ööö.. Régi ismerős - mondtam végül - merre laktok?? Van kocsitok?? Hol van a kórház?? - kérdeztem türelmetlenül
- Innen Kb. 10 perc. Van. Autóval 20 perc - sorolta fel a dolgokat amiket kérdeztem - De most Te is velünk akarsz jönni?? - nézett rám lenézően
- Igen, tudod fontos nekem ez a személy - néztem rá Majára majd elkezdte nyitogatni a szemeit
- Ya Ou?? - nyitotta ki csoda szép szemeit - Csak álmodom?? - kérdezte aranyosan
- Nem, megígértem nem igaz?? - mosolyogtam rá
- De, igazad van - mosolygott kedvesen
- Jól vagy?? - kérdeztem
- Igen azt hiszem.. - bizonytalanodott el - hova megyünk??
- Kórházba
- MI??? Nem nem NEEM!! Tegyél le Most!! - kezdett el kapálózni az ölemben, mindig is tudtam hogy utálja a kórházakat, nah de ez ennyire rosszabb lett?? - gondoltam magamban majd óvatosan letettem
- Jól van na nyugii - mosolyogtam - meg tudsz állni??
- Aham - mondta aranyosan
- Öhm.. Maja, elkéne mennem Erikhez - fordul felé a Szőke
- Jól van - mondta Maja majd megcsókolták egymást - Szeretlek - mondta Maja és a Szöszi egyszerre, és lelépett majd Maja felém fordult - Sok mindent megkéne beszélnünk
- Igen, tudom - hajtottam le a fejem
- Először elvisszük Dávidot Oli szüleihez - nézett rá kisfiára
- Dávid?? - mosolyodtam el
- Igen, emlékszel?? - mosolyodott el Ő is
- Hogy is felejthetném el?? - vigyorogtam - Az enyém?? - váltottam komolyra
- Igen Ya Ou - nézett mélyen a szemembe - kiköpött Te vagy nem látod?? Ugyan így néztél ki Te is kicsinek - mondta mire elmosolyodtam
Elvittük Dávidot a bizonyos Olivér szüleihez, utána hozzám indultunk, nagy nehezen oda találtunk dehogy hogy?! Azt inkább hagyjuk... Miért érzem azt hogy még ma olyat fogok/fogunk tenni amire nem hiszem hogy büszkék leszünk??
Sziiasztok!!! Itt a következő rész (: A héten még egy rész lesz és úgy döntöttem minden hétem 2 rész lesz :) remélem így megfelel, mivel nem hiszem hogy tudnék sűrűbben hozni részeket :/ ma viszont még megcsinálom a desinget (v hogy kell írni :DD) Szóval komizzatok nyugodtan de nem muszály ahogy esik, csak akkor nagyobb lökettel írom a részeket (: de köszii hogy elolvastátok :))
